Nem könnyű gondolatokat rögzíteni, mert az ember akkor is gondol olyan gondolatokra, amikor nincs olyan helyzetben.
Velem rendszeresen előfordul, hogy egy előadás kellős közepén azon veszem észre magam, hogy olyan gondolatim vannak mint például:
- Boldog vagyok Én?
- Mi a boldogság?
- Mi a célom az életben?
- Ismerem Önnmagam?
- Ki vagyok Én?
- Hány barátom van?
Ezek számomra nagyon nehéz kérdések.
Minden 32 éves emberben megfordulnak ezek a kérdése? Bátyám szerint igen. Én nem vagyok benne biztos. Addig, amig nem kezdtem el ezeken a gondolatokon ŐSZINTÉN gondolkozni, és nem nyomtam el magamban, azzal az önámítással, hogy ezekre tudom a válasz, addig ismertem magamat, boldog voltam. Miután erőszakkal rákényszerítettem magamra a gondolkodást ezekben a témákban egyre több megválaszolatlan kérdés merült fel bennem. Olyanok mint:
- Sikeres vagyok?
- Mekkora tudásbázisom van?
- Elégedetség = Boldogság?
- stb...
Jelenleg van egy lány, akit kezdek a barátomnak tekinteni. Remélem ez kölcsönös. Ez csak remény, mert az ember hitegetheti magát önámítással, de sosem tud meggyőződni 100%-an arról, hogy a másik fél teljesen Őszinte. Én bízok benne, hogy ez a barátság őszinte, és érdekek nélküli. Én próbálok így állni hozzá, de ezt csak az idő vas foga fogja bebizonyítani számomra. A barátság nagyon törékeny dolog, amin dolgozni kell. Ezt is Ő tanította nekem.
